Díj

Dr. Farkas Ottó

Ungváron született 1930-ban. Gimnáziumi tanulmányait Miskolcon végezte 1940-1948 között, a Lévay József Református Gimnáziumban. 1948-tól kohómérnök-hallgató volt a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Sopronban működő Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán és szerzett vaskohómérnöki oklevelet a Sopronban diplomázott utolsó évfolyam egyik tagjaként 1952-ben, de már a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem Bánya- és Kohómérnöki Karának még Sopronban maradt intézményrészében.

Diplomájának megszerzését követően, a Miskolcra költözését egyidejűleg befejező Kohómérnöki Osztály Kémiai Tanszékére és Vaskohászattani Tanszékére kapott tanársegédi meghívást. Utóbbit választotta, ahol napjainkig megszakítás nélkül dolgozva, mind az egyetemi oktatói, mind pedig a tudományos és vezetői pálya valamennyi lépcsőfokát végigjárta. Demonstrátor (1951-1952), egy. tanársegéd (1952-1957), egy. adjunktus (1957-1966), egyetemi docens (1966-1975) volt., majd 1975 óta egyetemi tanári beosztásban dolgozott 2000. június 30-ig. Azóta professor emeritusként tevékenykedik, oktat és kutat.

1963-ban Műszaki Doktor, 1970-ben a Műszaki Tudomány Kandidátusa. 1979-ben a Műszaki Tudomány Doktora, 1996-ban pedig az Orosz Természettudományi Akadémiai külföldi tagja lett.

Tanszékvezető-helyettesi feladatokat látott el (1952-1987). majd tanszékvezető lett (1987-1995) a Vaskohászattani Tanszéken, s egyidejűleg alapítója és igazgatója volt (1987-1995) a Metallurgiai Intézetnek. A Kohómérnöki Kar dékáni tisztségét töltötte be két éven át (1984-1986), majd az egyetem oktatási, később általános rektorhelyetteseként is dolgozott nyolc éven (1986-1994) keresztül. Az egyetem rektora volt 1994. július 1—1997. november 14. között.

A miskolci Lenin Kohászati Művek Nagyolvasztó Gyárrészlegében felállású mérnökként dolgozott (1955-1957).

Külföldi tanulmányútjai: Németország (6); Anglia (2); Szovjetunió (5); USA (2); Kanada (2); Japán (5); Brazília (1); Kína (1); Svédország (2); Finnország (1); Belgium (1); Franciaország (2); Ausztria (4); Ausztrália (1); Csehország (2); Szlovákia (5); Románia (1); együtt—350 nap.

Jelentős szerepet töltött be a szakmai-tudományos közéletben is. Többek között elnöke volt a MTA Metallurgiai Bizottságának (1990- 1996) és a MAB Metallurgiai Munkabizottságának; tagja a Tudományos Minősítő Bizottság Plénumának (1988-1995), a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság Kohászati Albizottságának (1990-1995), az OTKA Gépész-Kohász Szakzsűrinek; társelnöke a Borsodi Vaskohászati Tröszt Felügyelő Bizottságának (1989-1990); A ,,Szakemberek a Kohászatért Alapítvány” kuratóriumának elnöke (1996-); Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nyersvasgyártó Szakbizottságában folyamatosan dolgozott.

Két könyvet (egyik társszerzős). 7 egyetemi jegyzetet. 3 értekezést, 95 szak- (és kapcsolódó) cikket irt és 83 konferencia (illetve ünnepi) előadást tartott.

Eddigi munkásságának eredményeit a következő kitüntetésekkel ismerték el: Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1965); A Kohászat Kiváló Dolgozója (1972); Akadémiai Díj (198 J); Munka Érdemrend Bronz Fokozata (1982); Kiváló Munkáért (1985 és 1986); Pro Universitate (1993); Gábor Dénes Díj (1994); A Nemzetközi Természet- és Társadalomtudományi Akadémia Szent György-kereszt Érdemrendje (1996); A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1997); Mikoviny Samuel Emlékérem (1997); SoItz Vilmos Emlékérem (1997); Vaskohászatért Emlékérem (1997); ME Jubileumi Aranyérem (1999); A DUNAFERR Kiváló Dolgozója (2000); Aranydiploma (2002, ME): A Tudomány és a Művészet Lovagja (2003, Orosz. Term. Tud. Ak.); Doctor honoris causa (2003. ME).

Feliratkozás a legutóbbi változások RSS listájára Az oldal DokuWiki motorra épül Üzenet az adminisztrátornak