Dr. Tulassay Tivadar

Orvos, akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem rektora

A díjat a koraszülöttek és a csecsemők betegségeinek kutatása, az orvosképzés terén elért, nemzetközileg is elismert eredményeiért, az Egyetem kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységét segítő szervezeti változások kidolgozásában, koordinálásában és végrehajtásában folytatott több éves kiemelkedő tevékenységéért, nevezetesen a Pályázati és Innovációs Központ, a Szentágothai János Tudásközpont, a Technológia Transzfer Iroda, a Gyógyszerkutatási és Gyógyszerbiztonsági Centrum létrejöttében és hatékony működtetésében vállalt meghatározó szerepéért, az innovatív szemlélet meghonosításáért és elterjesztéséért nyerte el.

1949-ben született Galántán. Orvosi diplomáját Budapesten szerezte 1974-ben. Az orvostudomány kandidátusa (1983), majd doktora (1989), az MTA levelező (2001), majd rendes tagja (2007). 1985-86-ban Humboldt ösztöndíjas vendégkutató a Heidelbergi Egyetemen. Főbb elismerések: Belga Királyság Koronarendje (2002), a Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérme (2003), Dr. Szabó György orvostudományi díj (Hemingway Alapítvány díja) (2003), Ferdinand Démant Memorial Lecture (2004), Kerpel-Fronius díj (2006).

Életút:

• SOTE ÁOK dékánhelyettes (1990-1995)
• SOTE általános és klinikai rektorhelyettese (1995-2000)
• Semmelweis Egyetem Rektora (2003-)
• Nemzeti Konzultációs Testület (2005)
• Nemzeti Egészségügyi Tanács elnöke (2000-2002)
• A Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium elnöke (2000-)
• Osztrák Gyermekorvosok Társasága tiszteletbeli levelező tagja (1996)
• Szlovák Gyermekgyógyász Társaság tiszteletbeli tagja (2003)
• Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina tagja (2006)
• MTA levelező tagja (2001)
• MTA rendes tagja (2007)

Tudományos működése: a születés utáni adaptáció zavarai, s azok késői, kardiovaszkuláris következményei. Az újszülöttek elektrolit- és vízháztartásának, valamint veseműködésének leírását követően azt a kérdéskört vizsgálta, hogy az éretlen veseműködés hatással van-e a későbbi életkor kardiovaszkuláris szabályozására. Az elmúlt években a kis születési súly és a felnőttkori renális, kardiovaszkuláris és endokrin betegségek összefüggését írta le humán vizsgálatokkal, állatkísérletes modellben, valamint szöveti és sejt szinten korszerű molekuláris biológiai módszertant használva. Megállapításainak az alapkutatáson túl gyakorlati haszna is van.

Tudományos publikációk: 438 (cikk, könyv, könyvfejezet, jegyzet)